Manapság önzőbbek vagyunk. Fáradtabbak. Feszültebbek. Nincs elég időnk semmire, úgy érezzük mindent nekünk kell megoldanunk. Meg is oldjuk, hisz muszáj. De milyen áron?

Hát így. Önzővé leszünk. A magunk érdekét helyezzük mindenek fölé, a magunk jóléte, a magunk esti hideg söre, meccse a fontos. A manikűrös, a fitness edzés, hogy szépek legyünk. A közösségi hálón kialakított látszatunk. Sokszor nem is igaz, de a látszat. Nő tőle a begyünk. Legbelül viszont tudjuk, hogy hiányzik valami, valami, amitől tényleg jól érezhetnénk magunkat. Hisz a sör, a szépségünk, a meccs, a shoppingolás csak tüneti kezelés. A betegséget viszont nem mulasztja el.

Mi ezt éreztük. Éreztük, hogy valami kell s valami hiányzik. S vannak, akik ezt nem csak érzik, hanem tesznek is érte, kezdeményeznek, és segítenek. Egymáson, embertársaikon, azokon, akik rászorulnak.

Tudom, förtelmesen bántja az egónkat, ha segítségre szorulunk. A segítség kérést már-már úgy éljük meg, mintha a sárba taposnák az önbecsülésünket. Te is így érzed?

Vannak embertársaink, akik szintén így érzik. De ki kell lépniük a komfortzónájukból, és megtenni. Kérni. Mert nem szégyen. Csak a lelkünket bántja ez, de emberek vagyunk és segítenünk kell egymást. Aki pedig kér, az kap is.

A TündérPakk alapítvány budaörsi munkássága példaértékű. Nehéz olyan alapítványokat találni, akik tényleg úgy végzik a munkájukat, ahogyan azt kell. A TündérPakk a példánk, hisz velük kerültünk eddig kapcsolatba, de őszintén várjuk az ajánlásokat, ha neadjisten Ti tudtok még hasonlóan színvonalas és segítőkész alapítványokat.

Hisz mi is tapasztaltuk, láttuk. A Gazdakör a lehetőségeitől függően, de ott kíván lenni a bajban is. Így amikor tehetjük, támogatjuk kisebb-nagyobb adományokkal a TündérPakk alapítványt, a későbbiekben minél többet is szeretnénk, mert tudjuk, hogy ők jót tesznek, s ezzel mi is. Nem a lelkiismeretünk miatt, nem a hírünk miatt persze. Igen, mondhatja bárki, hogy „ó hát persze, ez is csak marketing anyag”. Még az is lehet, hogy igaza van. De azzal, hogy írunk arról, hogy csodálatos emberek is segítik a budaörsi embereket, azokat, akikről még az sem biztos, hogy tudjuk, hogy léteznek, azzal a hírét is visszük annak, hogy önző világunk alagútjának a végén ott a fény.

Szóval figyelj. Van egy megunt játékod, ruhád, bármid, ami számodra egyszer hasznos volt? Menj ki a garázsba/tárolóba/padlásra, szedd össze, rakd egy dobozba szépen, és menj. Add oda annak, akinek a világot jelentheti a Te kedvességed.

Cselekedj, beszéd nélkül. Csak menj. Ne mesélj róla senkinek, ne dicsérd magad, engedd, hogy azaz egyszerű, belső jó érzés átjárjon, miután letetted a dobozt, majd menj a dolgodra.

Mi írunk róla, hogy tudd, ilyen is létezik. Mi írunk róla, hogy egy irreleváns forrásból is lásd, segíteni jó. Mi írunk róla, hogy a TündérPakk alapítványnak vagy az ajánlásotok által más alapítványak könnyebb legyen segíteni. Ki tudja? Lehet pont e miatt az írás miatt mész ma el. Vagy holnap. Mindegy mikor, csak menj, s cselekedj.

Megosztás