A naspolya nem kifejezetten szép  gyümölcs, nem lehet frissen fogyasztani, viszont télre érik be igazán, így alternatívát jelent az ilyenkor kapható egzotikus gyümölcsök között.

A naspolya a rózsavirágúak rendjébe tartozik, az alma, a birsalma és a körte rokona, feltehetőleg Közép-Ázsiából származik. A Kárpát-medencétől északra ritkán fordul elő, mivel kis termetű fája a meleget kedveli, ennek ellenére nagyon jól tűri a telet. A naspolyafát vagy bokrot mutatós lombkoronája miatt gyakran ültetik parkokba, kertekbe dísznek. Májusban kezd virágozni, a gömbölyű gyümölcs ősz végére érik be. A naspolya eleinte halványan barnászöld, nagyobb dió méretű, a csúcsa kissé besüllyed, ezen található öt csészelevél-maradvány. Szüret és érés után a gyümölcs héja és húsa is bebarnul.
A gyümölcshúsnak magas a C-vitamin-, B- és E-vitamin-, vas-, kalcium-, kálium-, mangán- és cinktartalma, emellett rengeteg benne a pektin, ami segíti az anyagcserét, és szinten tartja a koleszterint. A naspolya magja is felhasználható, a belőle készült főzet vesekő hajtására alkalmas.

A szedésével gyakran megvárják az első fagyokat, hogy megcsípje a dér, úgy mint a csipkebogyónál, a somnál vagy a kökénynél. De általában október végén, november elején szüretelik, ekkor a friss naspolya húsa még kemény, krémszínű és tulajdonképpen élvezhetetlen. Ezért a gyümölcsöt száraz, szellős helyen (például padláson) kiterítve, nem rétegezve, kell tovább érlelni – ezalatt a húsa megpuhul, bebarnul, a héja pedig könnyen leválik, december végére kerül a piacokra. Az érett naspolya héja nagyon vékony, így ha piacon válogatjuk, óvatosan kell bánni vele, nehogy megnyomódjon, kiszakadjon.

Forrás: origo.hu

Megosztás